Most jöttem meg a Tescoból. Akartam venni valami csirkerészt azok számára, akik esznek húst ebben a háztartásban (én nem). Néztem a hűtőpultot. Pár tálcát felemeltem. Volt ott mell meg szárny meg minden. Általában nincs bajom ezzel. Leveszek egyet, beteszem a kosárba és kész. De minél többet néztem, hogy mi lenne a jó, mindig valahogy a szárnyak kerültek előtérbe... aztán már nem volt kedvem többet vásárolni. Nem is vettem semmit.
Viszont eszembe jutott egy Suzanne Vega dal, amibe szerepelnek csirkeszárnyak. Ez némileg megvigasztalt, mert a dalban valahogy az eladásra szánt csirkeszárny a dallam által újból elnyeri eredeti funckióját. Ha nem is a repulést, de talán a szabadság halvány reményét. A dallam a repülés hangulatát kelti. És egyáltalán nem utolsósorban, amig Suzanne a csirke részeket sorolja, igaziból lehet érezni, hogy itt emberekről van szó.
Íme a szöveg:
Fancy poultry hearts sold here/breasts and thighs and hearts/backs are cheap and wings are nearly.../fancy poultry parts sold here: breasts and thighs and hearts./Backs are cheap and wings are nearly freeeeee...
Tehát itt nem arról van szó, hogy a kofa azt kiáltja: szinte ingyen van a csirkeszárny. (a Tescoban is a csirke szárny volt a legolcsóbb, amúgy)
Suzanne nagyobb ajándékot nem is tudott volna adni nekem ma este, elkeseredett vásárlási próbálkozásom után. Chicken wings are nearly free. I try to respect them, as if they really were free.
Hallgassátok meg. Csak 2 perc az egész. És szeressétek közben a tollas, puha csirkeszárnyakat.
Here is the video:
