Alig tudtam elaludni izgalmamban tegnap éjjel, és a csirkékkel álmodtam: azt, hogy cicáktól kell megvédjem őket (mondjuk a cicák is elég aranyosak voltak). Felkeltem és már szaladtam is ki hozzájuk. Amikor megláttak, lejöttek az ideiglenes kis kifutó-terükbe, ami a házuk alján van és be van rácsozva, de kint tudnak lenni a szabadban mégis. Van egy kis ajtó, amin keresztül ki tudnak jönni erre a kis placcra. Ment a csipogás és kotkodálás. Hihetetlen mennyit tudnak beszélni. Egy idő után én is beszélgettem velük. Sőt, leültem a földre és ott néztük egymást. Hoztam nekik finomra vágott zabot és azt szórtam nekik. Próbáltam kitalálni, hogy mi a csípési sorrend. Azt hiszem, hogy a nagy fekete (Lucia) a vezér. Aztán a kendermagos (Nina... majdnem Nini, nem véletlen!!), a kis fehér (Alma), és a nagy fehér (Ise). De majd még figyelem őket.
Sokat nem tudtunk kezdeni egymással, mert egy rács elválasztott minket, de tudtam nekik adni zabot és ők ették, kapirgáltak, kotkodáltak. Beszélgettünk. Elég hideg volt kint, főleg a földön ülve, pedig picit sütött a nap. Tehát sokáig nem tudtam kint lenni. Kiderült, hogy már tojtak is. 3 barna tojást és 1 fehéret. Én nem kaptam, mert a staff kapta, de kijött az egyik titkárnő/segítőnk/szervezőnk/anyánk, és beszélgettünk a tojásokról. Ő kapta a fehéret. Később kijött és a zsebembe csúsztatta az ővét. Nekem adta. Olyan boldog voltam! Nem tudom pontosan melyik tojta a fehéret, majd Ursulától megkérdem, de most van először, hogy ismerem is a csirkét, aki tojt. Hihetetlen, hogy ebből a kis állatból jön ki ez a tökéletes dolog. Este aztán ki is fújtam a belsejét, hogy megtarthassam a tojást. Majd holnap megeszem ezt a kis adományt. Érdekes, furcsa, és csodás érzés lesz.
4 óra után, amikor már kicsit sötétedet, de még eléggé világos volt, kimentem mégegyszer a csirkékhez. Már a rúdon ültek és készülődtek a lefekvéshez. Lucia leugrott a rúdról és bent odajött hozzám, de a többiek a rúdon maradtak. Aztán Lucia is visszament. Először megnézte, hogy hová lehetne felröppenni, aztán felröppent. Aztán átlépett a hátsó rúdra, és onnan vissza az elsőre, a kis fehér (Alma) és a kendermagos (Nina) közé. Egy darabig fúrta bele a fejét Nina hasába (alúl másmilyen a tolluk, mint felül), amig Alma egy kicsit arrébbment és Lucia is odafért a kettő közé. Aztán megfordult, háttal nekem, ahogy Nina is volt, és szépen leült. Mindeközben Almának már majd leragadt a szeme. Ise a hátsó rúdon talált magának helyet. Lucia és Nina összebújtak és aludtak szerintem. Már nem volt mit látni. (amikor befejeztem ezt a bejegyzést, megint kimegyek hozzájuk. most van éjfél)
Rengeteg kérdésem van Ursula számára. Ezeknek a válaszát majd ide megírom.
Itt van néhány kép róluk, amiket csináltam ma délután. Nehéz jó képet csinálni róluk, mert mindig mozgolódnak.
TARAJOK EGYÜTT:
ZABCSIPEGETÉS TANDEMBEN:
ISE:
AZ ELSŐ TOJI (boldogság!):
és itt van Ursula csirkebemutató levele a ház népének:
"may i introduce the short-term fellows lucia (dark), nina (black+white marks), ise (white and big) and alma (white and small)? they are clever, they are smart, they play mental chess during nights ...
