Végre elérkezett a várva-várt idő! MEGJÖTTEK A CSIRKÉK!!!
Már ki is szaladtam a hidegbe, sötétbe és a szélbe és megnéztem őket a kis házikójukba. Van egy ablak, amin be lehet nézni, és ott alszanak a rúdon. Először azt hittem, hogy csak ketten vannak. Aztán megláttam a harmadikat is, és végül a negyediket, aki kicsit háttérbe húzódva aludt. Talán picit észrevették, hogy benéztem az ablakon, mert mintha kinyitotta volna a kendermagos a szemét. Vajon van nevük? Milyen lesz velük lenni? Vajon hozzá vannak szokva az emberek közelségéhez? Vajon elfogadnak-e engem? Szeretni fogjuk-e egymást? Fognak vajon tojni? Most tudtam meg, hogy itt lesznek márciusig... én viszont sajnos elmegyek 2 hét múlva. Meg kell próbáljak minél több időt velük tölteni! Remélem Ursula megtanít, hogy mit kell csináljak, mert eddig még csak távolról imádtam őket. Minő szerencse, hogy összehozott a sors egy másik csirke-bolonddal!!!
Olyan boldog vagyok! :))))))))))))))))))
