Poultry in Your Eye

Már régesrég le kellett volna feküdjek, de csak most sikerült rávenni a blog felületet, hogy azt csinálja, amit én akarok. Ezért most rövidre fogom, mert már eléggé fáradt vagyok, és holnap korán kell kellnem, mert megyek és segítek Ursulának kitakarítani az ólt reggel 9kor (ami amúgy általában számomra egy nemlétező időpont). 

Ma nem sikerült felemelni a csirkéket, mert egész nap szakadt az eső, fújt a szél, és általánosan kellemetlen volt még az ablakon is kinézni. A csirkéket ez egyáltlán nem zavarta. Ugyanúgy kimentek kapirgálni és rohangászni. 

Mire észbekaptam, már be is sötétedett. Sok volt a dolgom, és ezért nem tudtam kimenni rendesen hozzájuk. Tehát ma a kis ablakon keresztül kellett fotózzam őket, amikor már a rúdon ültek. Ez utálatos volt, mert egyrészt szegényeknek az arcukba kellett villantani, másrészt meg nem is sikerült jól a kép, mert az ablak visszaverte a flasht. 

Íme a kép. 

ALVÁSHOZ KÉSZÜLVE:

Holnap almozunk, kapnak friss szalmát, és lehet, hogy én vehetem ki a tojásokat! 

Ma én csuktam be egyedül az ól ajtókat (amelyek a kifutóhoz vezet és ami a rácsos placchoz vezet) mert Ursula a városban volt és még nem ért vissza, de a tyúkok már a rúdon voltak. El kellett egyengetni a szalmát, mert a napi kapirgálás miatt az küszöbökön összegyűlik és nem lehet becsukni az ajtót. Ajtócsukás után picit megsimogattam Ise-t, de nem nagyon tetszett neki. Aztán jó éjt kívántam nekik. Meglepően meleg volt odabenn. 

Tehát holnap sok új élmény: toji találás, takarítás, és felvevés. Ezért érdemes felkelni reggel 9kor! 

A mai TOJI NO. 6: (a tojásokkal lesz egy projekt. majd erről bővebben holnap)

ui. ez a ház tele van rejtett csirkével. majd ezt is elmesélem holnap, hogy miért... 

Eléggé izgatott vagyok minden nap, hogy kimenjek a csirkékhez. Felkelek és első utam az ablakhoz vezet. Ott rögtön látom az ólt és, ha eléggé kimennek a kifutó szélére, akkor látom Őket is. Ma kivittem a székemet és leültem. Kegyetlenül hideg volt. Fújt a szél. Vittem nekik zellert, ez nem nagyon kellett nekik. A rizs viszont igen. Hallják a neljon zörgését és máris nyújtják a nyakukat felfelé, hogy mit hoztam nekik???

ALMA:

Mivel be volt borulva, hamar sötétedett. Volt egy pillanat, amikor valahogy érezték, hogy többé-kevésbé vége van a napnak. Mindenki bevonult a kis rácsos placcra, és egyszerre elkezdtek tisztálkodni, ahogyan illik lefekvés előtt.

TOLLÁSZKODÁS:

Megittam a kávémat, össze-vissza fújt a szél, a leánykák meg csak mosdottak, a szél borzolta a pihéiket, és muszáj volt elbúcsúzni tőlük mert szétfagytam.

Később kinéztem az ablakon, és azt láttam, hogy az itteni művészek (majdnem azt írtam, hogy "művészkék" haha) felállítottak egy fahrt-sint a csirkeól előtt és valamit ott piszkurlának. Nem pontosan tudom mi volt ez, de majd utánajárok.

FILMEZÉS:

Eszembe jutott valami, amit Ursula mondott a csirkék útjukról idefele Dessauból: 

Két dobozban utaztak a csirkék az utastérbe idefelé. Mindegyik dobozban két-két csirk. Az ól meg az utánfutón volt hátul. Dessau nincs közel. Több, mint 500km. Ursula mesélte, hogy idefelé elmentek néhány állatszállító teherautó mellett. Az egyik malacos, a másik csirkés. 

1. Sokan kérdezik itt a házban, meg Dessauban is, hogy ez a kis ól+kifutó elég hely-e ennek a négy csirkének. (A válasz: igen) 

2. Ez a kiállítás erről is szól. A Bauhaus felmérte, hogy hogyan élük, mi és mennyi az optimális tér az ember számára. És ez vonatkozik az állatokra. Az állatoknak is terveztek helyet ezekben a házakban. Tehát, hogy most, a csirkékkel kapcsolatban, gondolkozzanak el az emberek a tereken. Mennyi kell az embernek. Az állatnak. 

Most, hogy ezek ilyen "művész" csirkék, mindenkit érdekel, hogy elég hely-e ez a csirkéknek. Hogy nem fáznak-e, stb. De arra nem gondol senki, hogy mennyi és milyen helye van egy tyúknak vagy egy malacnak egy ilyen huzatos teherautóba (semennyi), hogy nem fáznak-e. Vagy, hogy mennyi helye van, amikor gyárakban vannak tartva. Ebbe nem mennék bele, de azért esetleg ezen gondolkozzunk el (és utána vásároljunk biotojást).

És, ahogy a kocsi elhúzott a szállítóautók mellett, a kis művészcsirkék bent a melegbe, a battery hennek meg a teherautóba... well, it makes you think.

Tudom, sok embernek is baromi rossz dolga van ezen a világon. De valahogy az állatok olyan rettentően védtelenek. Mindenféle állatok. Az emberek jóindulatára vannak bízva. Inkább nem is folytatom ezt a gondolatmenetet. Ez a blog nem állatvédő pamphlet, de persze azért mégis egy picit az.

És egy huszárvágással vissza a mi tyúkjainkhoz:

TOJI NO. 5: (ismét egy pici barna)

Toji no. 3+4 a pumpkin breadbe ment, és meg kell mondjam, nagyon finom lett. Életem legjobb tökkenyere. 

Már előre megszakad a szívem, hogy itt kell hagyjam őket. De ezek a csirkék mindenkié, ahogyan ez a kép is mutatja: 

A CSIRKEK ÉS AZ IDEIGLENES GAZDÁK: (plz ignore ugly Crocs shoes, thx)

Erről a képről majd talán holnap. 

JA, és lehet, hogy holnap FELVEHETEM AZ ELSŐ IGAZI CSIRKÉMET!!!!!!!

Tegnap végre volt alkalmam beszélni Ursulával a csirkékről hosszabban. A következőket tudtam meg: 

A csirkék még nincsenek 1 évesek sem. Júniusban születtek és júliusban kerültek Ursulához, amikor már nagyjából úgy néztek ki, mint most. A csirkék a Dessaui galéria tulajdonában állnak és egy kiállításhoz kapcsolódnak (1 csirke ára 7 euro, yikes!), amiben Ursula segédkezett és a Bauhaus telepről szólt. Hosszan nem írnék a Bauhausról, nagyjából mindenki tudja miről van szó. Az a lényeg, hogy a csirkéknek az lett volna a funkciójuk, hogy újból megteremtsék ezt a közösségi munka és élet-fílinget, amit a Bauhaus is szeretett volna elérni. Így ezek a csirkék vándoroltak egyik háztartásból a másikba, 2 hetet töltöttek itt-ott, és a Dessaui emberek maguk közt megszervezték, hogy ki mikor kapja meg őket, és továbbadták a tudásukat is. A csirkék használata ingyenes volt, az embereknek csak az almot és a kaját kellett alájuk tenni, és az időt, amit a csirkék igényelnek, rájuk áldozni. A tojás is az övék lett ráadásul. Most éppen itt telelnek a csirkek a Schlossban, mert most hamarabb sötétedik és az emberek nem tudnak hazaérni időben, hogy becsukják az ólt. Tehát Ursula idehozta őket Dessauból és most itt élnek Stuttgartban márciusig, amikor visszakerülnek Dessauba és folytatódik a timeshare.

A csirkék a Bauhaus mesterek feleségei után lettek elnevezve.

Alma Mahler-Gropius-Werfel 

(née Alma Maria Schindler)

Walter Gropius első felesége

Ise Gropius

(née Ilse Frank)

Walter Gropius második felesége

Lucia Moholy 

(née Lucia Schulz)

Moholy-Nagy László első felesége

Nina Kandinsky 

née: Nina Nikolayevna Andreevskaya

Wassily Kandinsky harmadik felesége

Most már, hogy tudjuk, ki kicsoda, térjünk rá a mai nap fejleményeire.

Ma először láttam az őrületes porfürdőzést. Vájtak maguknak egy kis mélyedést, ahol friss a föld és ott dörgölőztek, hemperegtek. Ment a harc a földért ám! Először Ise fürdött, de nem sokáig. Nina hamarosan átvette a terepet. Túrta ki a fejével Isét, amig az el nem takarodott. Lehet, hogy Nina átvette a gödröt, de Ise ott maradt a közelbe, a port tuszkolta a csőrével, be Nina hasa alá. Úgy hempergett a két tyúk, mint a kutyák a fűben. Ezt csinálták végig, amig ma kint voltam náluk. 

Íme a képek.

HARC A PORÉRT:

ÉLVEZKEDÉS A PORBAN:

MOSAKODÁS A POR UTÁN:

RÉPAZÖLD EVÉS és TEKINTÉS A TÁVOLBA: (Ise)

TOJI NO. 4. (Barna. Eddig ez volt a legnagyobb!):

 A tegnapi és a mai toji ezúttal a ma elkészített pumpkinbreadbe ment bele. 

KILÁTÁS RÁJUK AZ ABLAKOMBÓL: 

Most meg már alszanak. Ursula segíteni fog nekem, hogy megtanuljam, mit kell majd csinálni velük, és majd fel is fogom tudni venni őket. Ma már félelem nélkül benyúltam a kifutóba. Ők is félnek tőlem, én is tőlük. Most szokjuk egymást. 

Bauhaus és csirkék. Mi lehetne jobb ennél?

(Some English Content below)

Ma egy erdei kirándulás után, beültünk az ösztöndíjasokkal egy kis étterembe az erdő közepén. Vacsora után, az egyik fiú, Roberto Madridból, felhívta a figyelmemet arra, hogy egy német szóvicc rejtőzik a blogom címében, amit eddig észre sem vettem. És igen! Lásd: a mai bejegyzés címe. hihi. 

Mai napom a csirkékkel sajnos rövid volt, mert sokat rohangásztam, vásárolni, az erdőbe, és mire már hazaértünk az erdőből, kis pajtásaim már aludtak. Egészen pontosan úgy, hogy mindenki egy rúdra ült és a hátukat a fénynek fordították. Mert ugye besüt az ablakon a fény innen az épülettől (a bejárati ajtó fölött van egy lámpa). 

Vittem nekik sok sok finomságot, és amikor megláttak, már szaladtak felém, kotkodálások közepette... persze, tudom, nem nekem örültek, hanem a kajának, már ha meghallják a zsebemben a nejlonzörgést nagyon izgatottak lesznek, mert tudják, onnan jön a fincsi rizs. De nem baj, ha összekötnek engem a finomságokkal és jönnek. Szeretnék valamit csinálni én is az érdekükben, de nem tudom mit kell és még nem sikerült Ursulával rendesen beszélni. Nem beszélve arról, hogy én inkább a tyúkokkal fekszem, mint kelek. Mire felkelek már ki vannak engedve, etetve, almozva... én már nem kellek oda. Este meg már "le voltak fektetve". Asszem nem illik a napirendünk egymáshoz. Marad az etetés csak?

Már van 3 tojásom. Ma kaptam az első barnát. Még mindig nem tudom, hogy ki tojik mit. Már megettem kettőt reggelire. Furcsa, mert nem vagyok hozzászokva, hogy tojást eszem reggel. Főleg nem minden nap. Holnap nem tudom, hogy meg fogom-e tudni enni, tehát talán belesütöm a pumpkin bread-be, amit már elkezdtem készíteni.

Ma felülnézetes képeket készítettem. 

ELŐRE:

NA MIZU? (Nina, a ferdecsőrű csirk)

A RIZSA: (az egész banda)

TOJI No. 3. (barna)

És ismét egy kis leírás Ursulától, arról, hogy mi zajlik az ólban: 

 Ma volt a második nap a csirkékkel. Egész nap szakadt az eső, így elég nehéz volt velük hosszabb időt eltölteni. Új helyre kerültek, ide a fa alá, közel az ablakomhoz. Ez azt jelenti, hogy ha odalt állok és kinézek az ablakon, látom a kis házukat és azt is, ha kint vannak a kis rácsos placcukon. Lett egy kis körbekerített és felül hálóval lefedett kifutójuk is. 

Van egy mondás, "mad as a wet hen" (mérges, mint egy vizes tyúk). Tehát azt gondoltam volna, hogy inkább bent maradnak, amikor esik. De sok időt töltöttek kint a kifutójukon, és persze a fedett részen is. Talán a mondás arra vonatkozik, ha effektíve egy dézsa vizet ráöntesz egy tyúkra (akkor megkerget? mi van akkor?). Az eső láthatóan nem zavarta őket. Nyugotan sétafikáltak, kapirgáltak. Semmi bajuk nem volt. 

Ma kaptak rengeteg, és sokféle kaját. Salátát, cottage cheese-t... és tőlem barna, nyers rizst. Álltam ernyővel, szórtam nekik a rizst és ők felcsipegették. Szinte meg sem nézték, hogy hová csippentenek, és már a csőrükben volt a rizs. Mind megették. 

Ma megint megkaparintottam egy tojást. Itt vannak a mai képek. Nem lett túl sok jó, mert a fény nem volt megfelelő és elég gyenge a fényképezőkép a telefonomon. 

Íme: 

RIZSEVÉS

A HÁZ ÉS A KIFUTÓ:

TOJI NO. 2:

Remélem holnap szebb idő lesz és több időt el tudunk tölteni együtt! 

UI. a kérdéseimre még nem sikerült választ találni. 

Alig tudtam elaludni izgalmamban tegnap éjjel, és a csirkékkel álmodtam: azt, hogy cicáktól kell megvédjem őket (mondjuk a cicák is elég aranyosak voltak). Felkeltem és már szaladtam is ki hozzájuk. Amikor megláttak, lejöttek az ideiglenes kis kifutó-terükbe, ami a házuk alján van és be van rácsozva, de kint tudnak lenni a szabadban mégis. Van egy kis ajtó, amin keresztül ki tudnak jönni erre a kis placcra. Ment a csipogás és kotkodálás. Hihetetlen mennyit tudnak beszélni. Egy idő után én is beszélgettem velük. Sőt, leültem a földre és ott néztük egymást. Hoztam nekik finomra vágott zabot és azt szórtam nekik. Próbáltam kitalálni, hogy mi a csípési sorrend. Azt hiszem, hogy a nagy fekete (Lucia) a vezér. Aztán a kendermagos (Nina... majdnem Nini, nem véletlen!!), a kis fehér (Alma), és a nagy fehér (Ise). De majd még figyelem őket.

Sokat nem tudtunk kezdeni egymással, mert egy rács elválasztott minket, de tudtam nekik adni zabot és ők ették, kapirgáltak, kotkodáltak. Beszélgettünk. Elég hideg volt kint, főleg a földön ülve, pedig picit sütött a nap. Tehát sokáig nem tudtam kint lenni. Kiderült, hogy már tojtak is. 3 barna tojást és 1 fehéret. Én nem kaptam, mert a staff kapta, de kijött az egyik titkárnő/segítőnk/szervezőnk/anyánk, és beszélgettünk a tojásokról. Ő kapta a fehéret. Később kijött és a zsebembe csúsztatta az ővét. Nekem adta. Olyan boldog voltam! Nem tudom pontosan melyik tojta a fehéret, majd Ursulától megkérdem, de most van először, hogy ismerem is a csirkét, aki tojt. Hihetetlen, hogy ebből a kis állatból jön ki ez a tökéletes dolog. Este aztán ki is fújtam a belsejét, hogy megtarthassam a tojást. Majd holnap megeszem ezt a kis adományt. Érdekes, furcsa, és csodás érzés lesz. 

4 óra után, amikor már kicsit sötétedet, de még eléggé világos volt, kimentem mégegyszer a csirkékhez. Már a rúdon ültek és készülődtek a lefekvéshez. Lucia leugrott a rúdról és bent odajött hozzám, de a többiek a rúdon maradtak. Aztán Lucia is visszament. Először megnézte, hogy hová lehetne felröppenni, aztán felröppent. Aztán átlépett a hátsó rúdra, és onnan vissza az elsőre, a kis fehér (Alma) és a kendermagos (Nina) közé. Egy darabig fúrta bele a fejét Nina hasába (alúl másmilyen a tolluk, mint felül), amig Alma egy kicsit arrébbment és Lucia is odafért a kettő közé. Aztán megfordult, háttal nekem, ahogy Nina is volt, és szépen leült. Mindeközben Almának már majd leragadt a szeme. Ise a hátsó rúdon talált magának helyet. Lucia és Nina összebújtak és aludtak szerintem. Már nem volt mit látni. (amikor befejeztem ezt a bejegyzést, megint kimegyek hozzájuk. most van éjfél)

Rengeteg kérdésem van Ursula számára. Ezeknek a válaszát majd ide megírom. 

Itt van néhány kép róluk, amiket csináltam ma délután. Nehéz jó képet csinálni róluk, mert mindig mozgolódnak. 

TARAJOK EGYÜTT:

 ZABCSIPEGETÉS TANDEMBEN:

ISE: 

AZ ELSŐ TOJI (boldogság!):

és itt van Ursula csirkebemutató levele a ház népének: 

"may i introduce the short-term fellows lucia (dark), nina (black+white marks), ise (white and big) and alma (white and small)? they are clever, they are smart, they play mental chess during nights ... 

Végre elérkezett a várva-várt idő! MEGJÖTTEK A CSIRKÉK!!! 

Már ki is szaladtam a hidegbe, sötétbe és a szélbe és megnéztem őket a kis házikójukba. Van egy ablak, amin be lehet nézni, és ott alszanak a rúdon. Először azt hittem, hogy csak ketten vannak. Aztán megláttam a harmadikat is, és végül a negyediket, aki kicsit háttérbe húzódva aludt. Talán picit észrevették, hogy benéztem az ablakon, mert mintha kinyitotta volna a kendermagos a szemét. Vajon van nevük? Milyen lesz velük lenni? Vajon hozzá vannak szokva az emberek közelségéhez? Vajon elfogadnak-e engem? Szeretni fogjuk-e egymást? Fognak vajon tojni? Most tudtam meg, hogy itt lesznek márciusig... én viszont sajnos elmegyek 2 hét múlva. Meg kell próbáljak minél több időt velük tölteni! Remélem Ursula megtanít, hogy mit kell csináljak, mert eddig még csak távolról imádtam őket. Minő szerencse, hogy összehozott a sors egy másik csirke-bolonddal!!! 

Olyan boldog vagyok! :))))))))))))))))))

Ma leesett az első igazinak mondható hó. Sajnos majdnem rögtön el is olvadt. Találtam egy cikket arról, hogy hogyan kell melegen tartani a csirkéket télen. Itt megtudtam, hogy nagyon szívós állatok és sok mindent kibírnak. chickenjunkie.com/chicken-coops/how-to-keep-the-hens-warm/ itt lehet elolvasni a cikket. vannak csirkék, akik a hóba is kimennek kapirgálni, keresgélni a hó alatt finom falatok után. megtudtam, hogy a csirkék esznek zabot (meleget is!), tököt, zöldségeket, és képesek jelezni, ha szeretnének valamit. 

én szeretem a havat, de azért tudok rettentően fázni is benne: 

lábcserélgetés a hóban.

Holnap jönnek Ursula tyúkjai. Már csak órák kérdése és együtt leszünk! 

Tegnap (na jó, tegnapelőtt) volt a szülinapom, de ez az alábbi kép nem csak arról szól! 

Örömhírt kaptam. Nemsokára jönnek Ursula Achternkamp timeshare tyúkjai! Nagyon izgatott vagyok. Újra el kell olvassam, hogy hogyan kell megfogni, felvenni egy csirkét. Remélem lesz rá alkalmam, hogy sok sok időt eltöltsek velük, megsimogathassam, megetetgessem őket és erről beszámoljak nektek. Ez lesz az első igazi, közvetlen kapcsolatom a kedves kis szárnyasokkal! nagyon várom már őket! 

hurráááááá! this is a real reason for celebration! 

more on this later, when the hens arrive Wednesday...

Maybe these chickens will come to the castle to live with us for a little while! OMG. I can hardly wait! They are the part of an art project done by the artist Ursula Achternkamp. More on this later, whether the chickens come or not. Here they are!!! Stay tuned for more info soon!!!! 

Nagyon nehezen szakadok el a Hitchcock-Angry Birds-Cigiző varjú háromszögtől. Ezt a képet is akkot találtam, amikor már éppen lezártam volna ezt a témát, de annyira jó, nem hagyhatom ki. Hihetetlen hangulata van! És szinte várod, hogy mikor fog az egyik előrántani egy cigit (vagy egy égő gyufát!). 

UI. most látom, hogy itt nem a cigizés megy, hanem a kávézás! mégjobb! :)))

Van most fél perc szabadidőm. felhasználom arra, hogy picit updateeljek, hogy ezt a szép ősmagyar szót használjam... 

kapcsolódva a kettővel lentebbi Chickens in Cinematic Art bejegyzésemhez, itt van egy pár Angry Birds kép. aki nem tudja, mi az az Angry Birds, itt utánaolvashat: en.wikipedia.org/wiki/Angry_Birds vagy ezt a néhány másodperces "demot" megnézheti: youtu.be/GJxZyCghciw

(én magam nem vagyok egy nagy Angry Birds rajongó, már csak azért is, mert azonkívül, hogy sztm renkívül primitív a grafikája, azon kívül aggresszív és idegesítő. az, hogy az emberek egymást lövögetik FPS játékokban, OK -az sem OK nyílván, persze közöm nincs hozzá- de a csirkéket ne bántsák! ne dobálják neki falaknak.)

Viszont az Angry Birds melléktermékeit, mint például ezeket a képeket (a Hitchcockos képet beleértve) rendkívül mókásnak találom. 

A csirkék tudnak jó mérgesek lenni. Ilyenkor mindig nevetek (és félek). :)

Elnézést a csend miatt.

Ez lenne most errefelé a generálhangulat:

(But stay tuned! Előbb-utóbb összeszedem itt magam.) 

A csirkék mindenhol ott vannak. A filmművészetben is. Egyszercsak ott egy csirke a képernyőn, vagy beszélnek róla, vagy rettegnek tőle (lásd: egy készülő bejegyzés)... Woody Allennél sétáltatják a futurisztikus óriáscsirkét (Sleeper). Tar Béla Családi tűzfészek c. filmje néhány kapirgáló csirkére közelít a film legelején, megadva a "hangulatot". Egy író életéről szóló dokumentumfilmben egyszercsak ott áll egy kakas a nappaliban; ez az író háziállatja. És, ha tágítjuk a kört: The Birds c. halhatattlan HitchCOCK (ugye!) filmre utal ez a vicces "mashup". Presenting: Hitchcock's "Angry Birds"! 

ez pedig nem konkrét filmre utal, de mégis valami miatt a Scott Pilgrim  vs. The World c. film jut mindig eszembe róla. A filmek és a csirkék mindig ott vannak a fejemben. Itt összemosódtak. 

és maga a filmplakát: 

de talán van is egy olyan pillanat a filmben, amikor Scott Pilgrim így rúg bele a levegőbe. :)))

Úgy látszik feLugossy László is kedveli a csirkéket, mert nem egy műve foglalkozik velük. Lásd egy régebbi bejegyzésemet: taraj.blog.hu/2011/07/24/mucsirkek  

A Műcsarnokban a Bizottság kiállításon kattinttottam ezt a képet (elnézést a rossz minőségért), amikor a teremőr másfelé fordult. Valami ilyesmi a címe, hogy Tyúk az űrben. 

Lehet, hogy a csirkéket viszik az űrbe, de asszem ez a csirke nem akar menni. 

Csirkék és futurizmus. Már láttuk, hogy a régmúlt művészetében megjelentek a csirkék, de ezek a festmények azt bizonyítják, hogy az emberiség szándékozik a jövőbe is vinni a csirkéket, dinamikusan ábrázolni őket.

Az első festmény kapcsolódik valamennyire egy előző bejegyzésemhez: taraj.blog.hu/2011/08/01/koh ahol szintén cigiző csirkét láthattunk (az is varjú), aki törekszik az emberiség kiírtására a sok füstöléssel, rossz szokás promotálásával. Azt gondolom, ez a csirke (varjú) is hasonlót szeretne, de itt már az ipart is bevetette: 

valahogy olyan Bortnyikos hangulata van egy csipetnyi Regős Istvánnal (az arckifejezése meg tiszta James Dean, :P )

ez a másik két kép meg csak ráadás... 

steampunk hippie chickens. 

                                                 a wrinkle in the digital space-time contiuum. 

Nem nagyon szeretem, amikor állatokat felöltöztetgetgnek meg kiszineznek (láttam videón egy doboz szivárványszínű naposcsibét. nemjó). Az állatok úgy szépek, ahogy vannak. És most itt "emberi" ruhákról van szó. Pl. ha egy lóra kell nyereg vagy egy sovány agárnak ruha a -20 fokban, az oké. 

Most magam ellen beszélek, mert itt van egy bagoly kép. Na jó, ezt most megbocsájtottam, mert annyira cuki, hogy rögtön felszökött a vércukrom. De valszeg ugyanolyan édibédi lenne sapka nélkül is. 

De, hogy találták ki, hogy neki kell ez a sapi?

és a kis lába! oooooh!

A csirkeművészet nem csak a festészetben nyilvánul meg, hanem a szobrászatban is. Mindenféle formában, anyagból... 

most már tudom, mi hiányzott a gyerekszobámból!

ez biztos nem. azt sem tudom mi ez. de jól néz ki. 

és a kedvenc: 

gives a new definition to recycle-art.

ezt bármikor szivesen elfogadom. csak a portörlésnél kellene rettegnem mindig. 

Mint ahogyan már az Egyiptomiaknál láttuk, a csirkék, ahogyan a kutyák is, mindig jelen voltak az emberiség történelme során. Sőt, nem is kis helyet kapirgáltak ki maguknak. Hát persze! Ki ne imádná a drága kis szárnyasokat! Van akinek esztétika, van akinek gasztronómia, végülis mindegy, a lényeg az, hogy még a festőket is megihlették, ecsetet ragadtak, és a pipik máris meg vannak örökítve a jövő generációi számára.

Tehát képzőművészeti sorozatunk első bejegyzése: a csirke, mint a klasszikus festészet témája.

Először, egy nyugodt, békés kép a 18. századból (vagy azt utánozva)

aztán pedig, egy 19sz. közepe-hangulatú, forradalmi őrületben kitörő, vadulós:

Néhány őrült hét után, visszatértem. Sok sok képet gyűjtöttem az ínséges napok alatt itt németországban, ahol láthatóan nagyon szeretik a kis szányasokat. ezeket fogom majd a blogra zúdítani apránként. 

Kezdjük ezzel: visszahódítom a blogot, csőrrel-karommal.

ígéretemhez híven, Stuttgartból jelentkezem ezzel a csodás, giccses órával. Most nem ennyi az idő, de úgy érzem, mintha ennyi lenne, annyira fáradt vagyok. A munka nem lett kevesebb, csak máshol csinálom. Ezért sajnos még mindig fél, vagy inkább negyedgőzzel megy a blog. előre is elnézést. 

Kissé németországhangulatú, sváb vendéglőbe-illő lakberendezési tárgy: 

további szépséges órákat itt találtok (érdemes megnézni!) : www.measured-moments.com/shop/page1.html

Az őrült munkából beleesek az utazásba.

Legközelebb Stuttgartból jelentkezem...

Kedves olvasóim!

Köszönöm a kitartásotokat, és hogy minden nap idelátogattok. Sokat jelent számomra. Most sajnos új dolgokat nem láthattatok, mert a taraj.hu tartalomszolgáltatója (én) nagyon el van foglalva a sok sok munkájával. De most próbálok legalább egy szép, szívetmelengető csirkét adni nektek. 

Köszönöm a türlemet és remélhetőleg hamarosan új, izgalmas tartalmak lesznek! 

A NAP SZÉPE:

 ... tényleg túl sok a munka. mérges vagyok. 

(credit a képen)