Poultry in Your Eye

Pár napig most kint vagyunk az ünnepi könyvhéten. Chickens welcome!!!! Megnézem, vajon van-e valami csirke-témájú könyv... 

Jimmy csirkés műsora után nehezen tudom elfelejteni a tömeges csirketartás mindennapos horrortörténetét. Nem akarom, hogy ez a blog valami vegaságot propagáló pamphlethez hasonlítson, mert itt nem ez a lényeg. de mivel ez az én blogom, azt csinálok, amit akarok. :P

Rettentően elszomorít az, hogy a csirkékkel hogyan bánnak. Nem csak Európában, hanem világszerte. Pl. www.gadling.com/2007/05/09/how-to-carry-a-chicken-around-the-world/ Itt megmutatja egy világutazó, hogy hogyan bánnak a csirkékkel másfelé is. Becsomagolják őket papirba, hogy csak a fejük látszik ki, és átkötik a papirt madzaggal! Megőrülök! Legszivesebben hisztiznék, sikítoznék, üvöltenék. Nem tudok mit csinálni. Nincs hatalmam. Nem bírok semmilyen állatkínzást. És ezt pláne nem. 

Volt egy műsor a tévében, ahol valahol délamerikában megvettek a piacon egy kakast és betették egy szatyorba. A kakasnak kilógott a feje, és nyitva volt a kis csőre, kapkodta a levegőt félelmében. Amikor a kést fenték, kikapcsolatam. Nem tudom miért nézek tévét.

Tehát pamphlet ide vagy oda, I am filled with indignation and helpless rage that I can do nothing for the welfare of chickens around the world. 

Waaaaaaaaaaaaaaa!!!!!!!!!!!  :'((((

Ma kapcsolgattam a TVt ebéd közben, és mit látok? Egy műsort a Spektrumon a "Csirkék titkos életéről"! Sok érdekes dolgról volt szó benne. Pl. a csirkék külön tudják mozgatni a 2 szeműket, ezért egy szemmel az élelem után kutathatnak, a másikkal pedig figyelhetnek az esetleges ragadozóra. Aztán bemutattak egy nőt, aki angliában tyúkokat ment meg egy ketreces farmról. Borzasztó látvány volt a farm. Majdnem sírva fakadtam (itt el is döntöttem, hogy ha én lennék a miniszterelnök vagy valami, akkor kötelezővé tenném mindenekinek, hogy ellátogassanak egy tyúk/disznó/marha farmra, h lássák az emberek, hogy a hús, amit esznek, egy állat volt valamikor és hogy azt az állatot sokszor milyen kegyetlenül tartották! biztos több vega, vagy legalábbis több állatvédő mozgalomhoz csatlakozó lenne). Azt is bemutatták, hogy milyen jól tanul egy tyúk, és hogy nem is buta! Azt mondták, "a csirke gyorsabban tanul, mint egy kutya és sokkal hamarabb reagál". Nahát. Megtanították a tyúkoknak, hogy tudjanak különböztetni csillag és kör között. És a 3 tanulmányi alanyból csak 1 csirke hibázott 1x a tízből. Nem semmi. Majd mesélek erről a műsorról többet.

Ma még csatlakoztam a FBn egy we love chickens oldahoz is (www.facebook.com/pages/we-love-chickens-3/279890399741), de mivel ez főleg csirketartóknak van, én csak kibicelő leszek.  Ez a csirke képem onnan van. 

Mai üzenet: egyetek kevesebb csirkét és soha ne vásároljatok 3as kódos tojást. Ez a pipi megköszöni nektek... és én is.

Tegnap bicajoztunk egyet vacsora előtt (alkonyat). Sokkal más volt ez az út, amin amúgy számtalanszor végigmentünk autóval. A csodás pipacsmező, elképesztő naplemente (és más természeti őrületek szuperlatívuszokban) mellett még ilyen kis szépségekkel is találkozik az ember. Ez nem egy szélkakas, hanem egy teljesen funkciótlan bádog kéménycső dísz, csirkék előtt tisztelegve. 

Néha nehéz felkelni.  

Az ember él gyanútlanul, és egyszercsak mindig ott a csirke.

Pár hete elkezdtem filmlemaradásaimat behozni, a haute auteur filmtől a teljes debilitásig.

Ma a teljes debilitás volt soron, a Dude, Where's My Car? stoner classic formájában. Bambulom a filmet, egyszercsak mit látok Ashton Kutcher pólóján? nincs menekvés a pipiktől. MINDENHOL ott vannak! :)

...nem, nem Gedeon bácsi. Hanem Vass Tibor. És hol van az a meseország? 

Így történt: évekkel ezelőtt elmentem Miskolcra egy író-olvasó találkozóra. Utána a szervezők hazainvitáltak minket a faluba, ahol élnek. A falu neve Hernádkak. A ház nagyon szép, otthonos. Kaptunk enni-inni, kutyát simiztünk, ping-pongoztunk. Szuper volt minden. Nem is tudom pontosan hogy történt. Egyszercsak kint találtam magam a ház mögött az udvaron a házigazdával, Vass Tibivel. Nem volt meleg. Sőt. Hogy ő most mutat valamit. Kinyitott egy kerítést, aztán egy kis ajtót, és ott volt meseország. A király bevilágított a kis házikóba (birodalmába) az elemlámpájával. Tyúkok pislogtak ránk álmosan az ülőrudakról, fészkekből. Mindenféle csirke. Különleges csirkék, átlagos csirkék. Csirkék csirkék csirkék! A csirkék nem megevésre vannak tartva. A szépségük miatt, a csirkék iránti rajongás miatt vannak tartva. Mindegyiknek van neve, ha jól emlékszem. Hihetetlen pillanat volt ez számomra. Nem gondoltam volna, hogy létezik (pláne, hogy az ismeretségi körömön belűl) egy másik ember, aki így rajong a csirkékért. Tartja őket, gondoskodik rólunk, pénzt költ rájuk, nem azért, hogy leves legyen belőlük, vagy rántotta a tojásból, hanem pusztán azért, mert csirkék. Rögtön, izgatottan, mindenféle kérdéssel elárasztottam, válaszolt is rájuk készségesen. Már nem is fáztam, pedig nem volt rajtam kabát. Sajnos nem sokat láttam meseországból, túl sötét volt, de arra gondoltam, bárcsak nekem is lehetne majd egy ilyen kis birodalmam, tele drága, kedves tyúkokkal. Egyelőre ez nem megy, városban lakom, de talán, majd, egyszer. Illetve neten keresgélem a csirketartás-lakásban lehetőségeit. 

Sokszor gondolok erre az élményre, a tyúkokra, hogy mennyire tisztelem meseország királyát, mert otthont, menedéket, tiszteletet adott néhány csirkének. Respect. 

Itt van egy csirkéje, viszonylag új szerzemény. Tibor elmondása szerint rokona lehet az Erdélyi kopasznyakú tyúknak: hu.wikipedia.org/wiki/Erd%C3%A9lyi_kopasznyak%C3%BA_ty%C3%BAk

Előlről: (nagyon szigorúúú! ugye látszik a dinó-vérvonal?) éppen vizet ivott?

és hátulról (a kis lába! ooh!) 

remélem küld majd még nekem képeket a csirkéiről, és akkor mindegyiket sorra be tudom mutatni, ha már sajátom nincs. 

éljenek a recreational csirketartók! 

Találtam egy ilyet FBn, hogy PiPi fesztivál.

Sajnos nem csirkefesztivál, hanem borfesztivál, de van a fesztiválhoz tartozó csirkés rész azért: Pipikészítő verseny. 

A felhívás így hangzik:  

Ha megihletett a PiPi fesztiválunk logójában található pipi, és szívesen megalkotnád, megzenésítenéd, megformálnád... akkor ne fogd vissza magad!

Bármilyen eszközből (papír, textil, marcipán, üveg, fém...) , bármilyen méretben várjuk a pályaműveket.

Gombóc Artúr után szabadon: "kerek pipi, szögletes pipi, hosszú pipi, rövid pipi, gömbölyű pipi, lapos pipi, tömör pipi, lyukas pipi, csomagolt pipi, meztelen pipi, egész pipi, megkezdett pipi, édes pipi, keserű pipi, csöves pipi, mogyorós pipi, tej pipi, likőrös pipi, tavalyi pipi, idei pipi, és minden olyan pipi, amit még sosem készítettek el a világban!"

Küldd el nekünk a pályaműved fotóját, és mi közzétesszük (ha hozzájárulsz, akkor a neveddel együtt)! Így ha valaki a jövőben pipirendelést adna le, rögtön tudni fogja, hogy Hozzád fordulhat! ;o)

A legkülönlegesebb pipik készítőit máj. 28-án, szombaton este, a PiPi Fesztivál színpadán különdíjakkal díjazzuk! Vajon mi lehet az értékes díj egy borfesztiválon? ;o)

ui: se életkori megkötés, se kizáró feltétel, csak alkoss!!!

Beküldési határidő: május 25. éjfél

-----------------------------------------------------------------------------------

Sajna én nem vagyok képzőművészetileg áldott, másképp biztosan részt vennék. De akit érdekel, alkosson, vagy menjen el és igyon fincsi bort! Link: www.facebook.com/pages/Pipifesztiv%C3%A1l/203192726384273

Hazatértem hosszú Kolozsvári utamról (csodás és élménydús volt, amúgy) néhány csirkés csemegével. Sajnos szomorúan indult az út olyan szempontból, hogy elhajtott mellettünk az M3ason egy csirkéket szállító teherautó. Ez több ok miatt is borzasztó. Először is, nehezen tudom levenni a szemem ezekről a szállítóautókról, és ha vezetek, ez bizony veszélyes. Olyan, mint amikor útszéli balesetet bámulnak az emberek, borzonganak és titokban örülnek, hogy nem velük történt meg. Én sohasem nézek útszéli balesetet (és ideges vagyok, ha más nézni), de valahogy így vagyok ezzel az állatszállítókkal, főleg, ha csirkéket szállít. waaa. Ez különösen szörnyű volt, mert szerencsétlenek nagyon össze voltak zsúfolva. Szinte kilógott a kis barna szárnyuk a nyílásokon. Borzolta a menetszél az összes tollat. Rettentő szomorú lettem, mint mindig ilyenkor. Elfogott a tehetettlen düh, hogy nem tehetek semmit a csirkék védelmében. :'(

Nemsokára megálltunk egy pihenőnél, és itt viszont egy mókás dologgal találkoztam. Már leparkoltunk, de még ültünk az autóban, amikor mellék húzott egy kiskocsi és leparkolt. Láttam, az van az oldalára írva, hogy "Csibisticks".

      (Most már tudom, hogy a csibisticks egyfajta dobverő -- www.drumstick.hu/ --... ami logikus, hiszen angolul a csirkecomb "drumstick" azaz dobverő. Valaki itt nagyon szellemesen kanyarintotta a nyelvek közti átjárást.)

(szerk: ez sem így van. kis netezés után kiderült, hogy a Csibi sticks a tervezője után van elnevezve: Csibi Gyula. nahát!)

Ez végül is vicces és érdekes, hogy pont mellettünk áll meg egy ilyen feliratú kocsi. De aztán, nem is tudom miért, megnéztem a rendszámtábláját is. És mit látok? 

Először azt hittem, ez direkt van. Hogy így kérte. Gondoltam valami mirelit csirkét árul vagy csirketápot, és ezért kért direkt "névreszóló" rendszámtáblát. De bizonyossan merő véletlen. Mindenesetre, a csirkés véletlenek egymásutánjába botlottam.

Aztán meg, hogy mégis keretes szerkezete legyen az útnak, hazafelé ezt a rendszámot kattintottam: 

Kolozsváron megismerkedtem valakivel, aki a vidrákért él-hal, mint én a csirkékért. még blogot is ír, ugyanúgy: lutra.freeblog.hu/ Asszem kevesebb esély van arra, hogy az ember olyan rendszámot lát, hogy VIDRA1. Mindenesetre, benne van a pakliban, hogy előfordul. Én elfogadnám a HEN, KOT, vagy akár (kép nincs) a MAG rendszámokat is. Vagy TYUK07. CSIRKE. ez is 6 karakterből áll. Hmmm... lehet, hogy nemsokára új rendszámtáblám lesz?

A lényeg: a biztonsági ö(ly)v mindig legyen bekapcsolva! (ölyv is csirke. "sztrádacsirke" aki ül a sztráda melletti kerítéscölöpökön. De miért jó neki ez? nem tud-tyúk)

:))))) 

Holnap útra kelek, elmegyek Kolozsvárra. Remélhetőleg begyűjtök pár csirkés élményt, amiről majd beszámolhatok. 

És elindulok...

Kissé sok a dolgom, csavarodok bele a saját agyamba. Találtam egy ehhez megfelelő képet is.

Mára ennyi. De sok mindenről szeretnék írni! Sajna ezek most váratnak MAGukra. 

ma kaptam egy kis ajándékot az élettől. ugyanis rettentő elfoglalt vagyok, így nem sok időm marad szeretett csirkéimnek külön időt áldozni.  

de

feljöttem ide az emeletre gyakorolni (készülök egy megnyitóra). kissé lelombozva elkezdtem skálázni. hogy ne legyen olyan unalmas, közben kinéztem az ablakon, én mit látok? a szembeszomszéd csirkéit. a fehéret és a barnát. a fehér teljes gőzerővel kapirgált (kapirg-föld csippentés-kapirg-csippentés-kapirg-stb) -- még igazából nem láttam ilyen hosszan soha ezt a foglalatosságot. tanulmányozhattam a lábmozgást, a szánytartást, nagyon izgalmas volt. főleg, mert a skálázás amúgy rettentő boring. a barna pedig nagyon nézte a füvet és csippentett olykor-olykor. kijöttek egészen az út szélére. amikor jött egy teherautó, verdestek, és menekültek vissza a kerítés felé. később megint visszasétáltak az út közelébe, aztán valahogy vissza a kerítés mögé. elsétált a kerítés előtt egy fekete macska... megnyugtató, szép életkép volt. 

mielőtt még elkezdtem volna játszani, egy darabig néztem a fehér csirkét. aztán felemeltem a hangszert és játszani kezdtem. erre ő felnézett és abbahagyta a kapirgálást. nem tudom mennyire hallattszik ki a zene az utcára, de pl. a tücskök simán behallatszanak. lehet h a csirke hallotta, ahogy zenélek és erre felkapta a fejét? lehet, hogy volt szerencsém ma csirkéknek zenélni? kipróbáltam ismét: abbahagytam, aztán megint elkezdtem. megint felkapta a fejét, és megállt. lehetséges, hogy hallotta, nem? 

itt van egy portré arról a bizonyos barna csirkéről. 

és majd teszek fel képet, amit innen csináltam az emeletről (a csirke csak egy kis fehér pont a bokor tövében), de most ugye nem érek rá leszedni a telefonomról. maradjunk a portrénál... 

megkésve kissé, de itt van a beigért, emeleti ablakból készített kép a csirkéről, akinek zenéltem: 

igen. sajnos csak egy kis fehér pont. de ott van. ő az. 

Kissé lemaradásban vagyok. Már majdnem egy hete volt a Critical Mass (biciklisfelvonulás), ahol stílszerűen jelentem meg: a hátsó kosaramat egy hosszú, rózsaszín tollboával díszítettem, ami száll és rezeg a levegőben, ahogy tekerek. Elől pedig a hátizsákom cipzárjáról lógott Totyi, a csirke-kacsa hibrid. Ő figyelte az eseményeket előlről. Mindkettő eléggé elázott a felvonulás elején, amikor eleredt az eső (eléggé, elázott, elején, eleredt... ez már alliteráció vagy csak slendriánság?) De hamar megszáradtak, amikor kisütött a nap és suhantunk vagy éppen álldogáltunk, toltuk. A kosárdíszemre meg is kaptam a megfelelő kommentárt: "pi-pi-pi-pi!" és egyebek. Örültem. Én képviseltem a csirkéket. Amikor nagyon lelassultunk és csak úgy tudtunk kétkeréken maradni, hogy a kormányt jobbra-balra rángattuk, valaki azt kiáltotta, hogy "haladjunk gyerekek, mert pingvinezünk itt!" (a pingvin is csirke, btw) És milyen jól eltalálta ezt a kifejezét! Olyanok voltunk mint egy nagy csapat sarkvidéki pingvin, akik a víz széléhez totyognak, várva a sorunkat, hogy belevethessük magunkat a vízbe, amikor véget ér a part, de mivel olyan sokan vagyunk csak nagyon lassan tudunk haladni. (Lásd: youtu.be/CKffvKnKe7U)

Nem túl jó kép a rózsaszín kosárfészkemről és Totyiról a Királydomb oldalán, bringaemelés előtt:

és két kis videó. nincs köze csirkékhez, de talán egy morzsányit visszaad abból az eufóriából, ami a Critical Mass, és amiért mindig ott vagyok.

Bringaemelés a Királydombon... 2011.04.30. 19:00 (sajnos látszik, hogy nem operatőrnek készültem és hogy a Samsung telefon nem filmkészítési eszköz)

Május 5, tíz fok, szél, ismét itt a tél!

Ezért a mai posztban nézzünk meg egy pár darabot a 2011es tavaszi, kötött pulóver kollekcióból. 

én is ilyen vagyok, mint ezek a csirkék. nem vagyok hozzászokva a kinti élethez, ezért szükségem van pulóverre:

 és a sportosabb élet kedvelőinek tudjuk ajánlani ezt a csinos kis (ki)futószerelést: 

nem a tollnál ér véget a divat! 

Megyek is, előrántok pár meleg réteget mielőtt mennék a "kifutóra"... 

Vannak olyan napok, amikor nem szabad kikelni az ágyból. Ez egy ilyen nap. Csőr letámaszt, és hork.

Tegnap (29én) elmentem a Corvinus Egyetem (Kertészeti Kar) évi növényvásárára. Ki gondolná, hogy itt csirkékkel is találkozhat az ember? A sok eladó növény után egyszer csak megláttunk egy fát az arborétumban, ami tele volt akasztva mindenféle teázáshoz szükséges kellékekkel: teafilter, bögre, kancsó... Aztán mellette volt egy másik fa, tele kivágott Ó betűvel. Beljebb meg egy másik fa, Tisza cipővel, és egy negyedik, amin befőttes üvegek lógtak, lekvárral. De a kedvencem a csirkékkel díszített fa volt. Csirke kontúrok voltak kivágva kartonból. Ezek valahogy a fára voltak erősítve.

Ahogy szóba elegyedtünk az egyik fa alatt ülő lánnyal, kiderült, hogy a társával együtt tájépítész hallgatók és ezek a fák egy "land art" pályázatra készültek (nem mellékesen, ők nyerték el az első díjjat!). Mindenféle "fákat" jelenítettek meg. Így volt ott Tré-fa (papircetliken lógtak róla fa-viccek), Fára-Ó (az Ó betűkkel), Tisza-fa (Tisza cipővel), Lekváros "Fánk" (a befőttes üvegekkel), és a Tik-fa (a csirkékkel). Örömömben le is fotóztam:

A két alkotó neve: Bársony Judit és Kató Eszter. Rég láttam ilyen szellemes és szép alkotásokat. És nem csak a csirkék miatt. 

Ahogy haladtunk tovább, ismét belebotlottunk egy gyöngyszembe. Íme: 

Ez egy napelemmel működő kerti dísz. 

Volt még műkacsa is, ami vizen úszik. Minden más csak növény volt. 

Ma szeretnék bemutatni egy újabb csirkét. Neve még nincs (várok javaslatokat). A grafikát Tongori Szilvia készítette, csak nekem. Két hete megnyitottam a kiállítását, ahol részben hasolnó grafikák szerepeltek (nem csak "csirkék" - ld. madarak- hanem élő és halott állatok -> békák, kutyák, bogarak, stb. és más egyebek is -> bányalámpa, traktorrészlet, stb.). 

A megnyitón picit beszéltem és többet zenéltem (brácsán... állatokat idéző kis "darabokat"). 

Az ajándékom pedig ez a csodás tyúk lett. Szilvi még sohasem rajzolt csirkét, ha jól tudom, ezért külön örültem neki, hogy az első szülött csirke az enyém lett. Már fel is akaszottam a falra a képet. Örömöm határtalan. Jól eltalálja egy csirke huncutságát és komolyságát. Ott van benne mindkettő egyszerre. 

Íme a még név nélküli tyúk: 

Aki pedig kiváncsi a megnyitóra, az alábbi linkeken megtalálja. Talán úgy tűnik, ezek a videók nem illenek egy csirkés blogba, de mivel madarakról is zenéltem, beszéltem, ezért mégis illik.

A szöveg: youtu.be/zzVF64xws80

Az egész zene: youtu.be/EGQRtxG89Fc

Csak a madarak zenéje (és a végén egy béka): youtu.be/_CDo2mHARGQ

Aki pedig Szilvi többi munkájára is kiváncsi, ajánlom figyelmetekbe a honlapját: tongoriszilvia.freebase.hu/

Most jöttem meg a Tescoból. Akartam venni valami csirkerészt azok számára, akik esznek húst ebben a háztartásban (én nem). Néztem a hűtőpultot. Pár tálcát felemeltem. Volt ott mell meg szárny meg minden. Általában nincs bajom ezzel. Leveszek egyet, beteszem a kosárba és kész. De minél többet néztem, hogy mi lenne a jó, mindig valahogy a szárnyak kerültek előtérbe... aztán már nem volt kedvem többet vásárolni. Nem is vettem semmit. 

Viszont eszembe jutott egy Suzanne Vega dal, amibe szerepelnek csirkeszárnyak. Ez némileg megvigasztalt, mert a dalban valahogy az eladásra szánt csirkeszárny a dallam által újból elnyeri eredeti funckióját. Ha nem is a repulést, de talán a szabadság halvány reményét. A dallam a repülés hangulatát kelti. És egyáltalán nem utolsósorban, amig Suzanne a csirke részeket sorolja, igaziból lehet érezni, hogy itt emberekről van szó. 

Íme a szöveg: 

Fancy poultry hearts sold here/breasts and thighs and hearts/backs are cheap and wings are nearly.../fancy poultry parts sold here: breasts and thighs and hearts./Backs are cheap and wings are nearly freeeeee...

Tehát itt nem arról van szó, hogy a kofa azt kiáltja: szinte ingyen van a csirkeszárny. (a Tescoban is a csirke szárny volt a legolcsóbb, amúgy)

Suzanne nagyobb ajándékot nem is tudott volna adni nekem ma este, elkeseredett vásárlási próbálkozásom után. Chicken wings are nearly free. I try to respect them, as if they really were free. 

Hallgassátok meg. Csak 2 perc az egész. És szeressétek közben a tollas, puha csirkeszárnyakat.

Here is the video: 

Ma szeretném bemutatni nektek Editet. Edit egy dél-amerikai skarlát íbisz (Eudocimus ruber). Trinidad és Tobago nemzeti madara. 

"Magassága 56-61 centiméter, testtömege 650 gramm. A gázlómadarak között ritka a feltűnő színű madár, ez a faj viszont skarlátvörös színben tündököl, mely teljesen elüt környezetétől. Színét a tollazatába beépülő, alacsonyabb rendű vízi élőlényekből álló táplálékában levő karotinoidoktól kapja. Állatkertekben nem megfelelő táplálás esetén a színe megfakul. Csőre hosszú és görbe, ami megkönnyíti a táplálkozását. Lábujjai között vékony úszóhártya feszül. Szeme és a farokvége fekete. A nemek hasonlóak." (forrás: Wikipedia)

Edit az én kis íbiszem 1 évig. A 35. születésnapomra 3 barátom összedobta nekem a örökbefogadási összeget és ez volt az ajándékom. Én vagyok a "nevelőszülője" 2011 dec. 31ig, és 2 alkalommal ingyen meglátogathatom az állatkertben "szülői értekezleten". 

Edit 9 éves (2002ben született). Nem tudom, hogy ez soknak számít-e íbiszéknél. Kaptam róla egy fényképet is. Itt ki van ragasztva az ajtóra, hogy mindig lássuk. A tányérja mellett áll a képen és oldalról pillant a kamerába szégyenlősen. Tulajdonképpen az összes íbisz nagyon szerényen, kedvesen, mosolygósan néz a kamerába. 

Íme egy pár kép: 

(Gombás Fanny fotója)

 Hogy miért ezt a madarat választották a barátaim az állatkert kínálatából? A válasz: "ez hasonlított a legjobban rád. Olyan 'ninis'." 

Tehát Edit, a madár aki lennék, ha "csirke" lennék. :) 

Május 15én tudnék menni meglátogatni őt, de sajnos nem fog összejönni. :(   Mindenesetre jó érzés tudni, hogy valahol, nem is olyan messze a helytől, ahonnan most írok, ott van Edit. Talán ő is érzi, hogy gondolok rá. 

A Tyúkok enciklopédiája c. könyvem a következőket írja a tyúkok kézbevételéről: 

"A kezdők számára nem mindig könnyű a tyúkokat helyesen felvenni és hordozni. A helyes eljárás a következő: helyezzük először egyik kezünket az állat hátára. Ezt általában a tyúkok nyugodtan tűrik (blogírói megjegyzés: már amennyiben a közelükbe engednek, sztm. én mindig csak távolról láttam tyúkokat, és mivel nem ismernek, nyílván nem engednek a közelükbe, amit sajnálok, de hát ez van. marad a távoli imádat). A kezünkkel gyakorolt kis nyomás hatására a tyúk lefekszik, és így majd könnyebb felemelni. Másik kezünket csúsztassuk a tyúk alá, és ujjainkat fonjuk a lába köré. A két láb között a két középső ujjunk helyezkedjen el, a mutató-, illetve kisujj pedig a két oldalon. Egy kis kézügyességgel ugyenezen kéz mutató- és kisujja segítségével a szárnyvégeket a testhez szoríthatja, miközben a másik kéz még mindig a háton nyugszik. Ezen módon anélkül emelhetjük fel és hordozhatjuk a madarat, hogy az pánikba esne. Egy nagyobb testű tyúkot ugyanígy megfogva, testét alsókarja alá szorítva hordozhat. Piacokon és régi fényképfelvételeken még esetleg láthatja, hogy a madarat a szárny tövénél fogva emelik fel. Ez azért helytelen mód, mert így a madár egész testsúlyával a szárnyon csüng. Hasonlóképp soha ne emelje fel a tyúkokat a lábuknál fogva!" 

bárcsak én is megfoghatnék majd valamikor tyúkot. 

és íme pár kép: a tyúkfogás szűkített spekruma. 

A tyúkok is ballagnak: 

A helyes fogás. 

Begyek. 

Fejfájás ellen is jó a tyúkfogás. 

Régi idők fogása...

:D

Húsvét vasárnap van. A nagy nyuszis és naposcsibés kavalkádban ez jó napnak tűnik, hogy elindítsak egy blogot szeretett csirkéimről. Tojásünnep. A tojásból ma kikelt ez a blog. 

A blog-naposcsibe máris tudathasadásban szenved. Olyan nyelven fogom írni, ami éppen eszembe jut. 

Próbáltam feltérképezni az interfacet. Van ez a "statisztikák" fül. Oda benéztem. És mit látok? "Pi-érték". Ez meg mi? Én úgy veszem, hogy ez annyit jelent: valaki benézett. A tyúk bekukkantott az ólba, és azt mondta "pi". 

Fő szabályok:

1. a chicken is a friend, not food (aki ezt nem tudja betartani, egyen legalább szabadon tartott, "bio" csirkét)

2. nem vásárolunk 3as jelölésű tojást. (ezek rabságban tartott, szomorú életű baromfik tojásai) ha nincs "bio" tojás (szabadon tartott csirkék tojásai), akkor legalább 2est vásároljunk 

3. a csirkék nem nevetésgesek. valamikor ők voltak a világ urai, amikor még dínók voltak. nézz meg jól egy csirkét egyszer. ugye te is látod benne a T-Rex-et? :) 

4. nini privát szabálya: minden madár csirke, kivéve a hattyú és a papagáj (a páván még gondolkodom). ezért néha előfordulhat, hogy más madarak is szerepelnek majd itt. 

5. a csirkék csodás élőlények. remélem ezen a blogon keresztül én is jobban meg tudom ismerni őket. 

6. biztos van még valami, csak nem jut eszembe. 

VÁROK SZERETETTEL SZÉP, MÓKÁS, VIDÁM, STB. KÉPEKET CSIRKÉKRŐL AZ ALÁBBI EMAIL CÍMRE: bagoianyu@freemail.hu 

előfordulhat, hogy elemelek egy képet valahonnan. azt megpróbálom majd jelölni. ha te küldesz képet, és elfogadom, azt is jelölöm majd. ha a te képedet emelem el, azt is jelölöm.

AMIRE NEM VAGYOK KIVÁNCSI: csirkéket evő, gyilkolászó, rabságban tartó, vagy egyéb szörnyű, csirkéket megalázó képeket, megjegyzéseket. ha nem szereted a csirkéket, vagy inkább ennivalóként gondolsz rájuk, ez nem a te helyed, menj el. 

Tehát akkor kezdjük: éljen a naposcsibe ünnep, a húsvét! 

Yellow is beautiful.